A spanyolosok megvalósították az álmukat, és októberben újra eljutottak Madridba.
Molnár Zsoltné tanárnő és Argejó-Lukovszki Karolina tanárnő ugyanis a spanyol nyelvet nem csupán a tanítási órán tanítják, személyiségük varázsával a nyelv iránti csillapíthatatlan rajongást is eltáplálják tanítványiakban. Elkötelezettségüknek köszönhető, hogy spanyolul tanuló diákjainknak a Nemzetközi Képzési és Csereközponton keresztül minden évben lehetőségük van eljutni anyanyelvi környezetbe. Onnan a gyerekek menthetetlenül a spanyol nyelv, kultúra szerelmeseként jönnek vissza.
Feljegyzések egy Madridban járt diák képzeletbeli naplójából:
Első nap: október 13.
10 órakor találkoztunk a Berzénél. Elbúcsúztunk a hozzátartozóinktól és már száguldottunk is Pestre. Becsekkoltunk, illetve feladtuk a poggyászunkat. Felszálltunk a gépre, ablak mellett ültem. Nem féltem és nem izgultam pedig ez volt az első repülésem. Tetszett.
A leszállás után felvettük a bőröndjeinket, és megvettük a bérletünket. Ezután metróra szálltunk és megnéztük az Európa-kaput. Elsétáltunk a Real Madrid stadionjához.
A „nagy, sárga, szimpatikus kukaszerű valami”-ről kiderült, hogy egy postaláda. Minden aknatetőn van egy maci eperfával, ami Madrid jelképe. (A maci a madridi népet, az eperfa a katolikus egyházat jelképezi.) Este 10 után foglaltuk el a szállást, ami szép, tiszta és modern volt, bár a „paplanhuzat” nem volt szimpatikus, megküzdöttünk vele.
Második nap: október 14.
Reggel 7 óra 45 perckor hallottuk meg az ébresztőt. Elkészültünk és lementünk reggelizni. A reggeli mindig ugyanaz volt: paradicsomos pirítós vagy vajas-lekváros bagett. Ehhez lehetett inni gyümölcsevet, teát, kávét, kakaót vagy tejet, és gyümölcsöt, illetve kekszet is kaptunk.
Első utunk egy spanyol iskolába vezetett, ahol a könyvtárban vendégeltek meg minket, és találkoztunk a tanulókkal. Nagyon boldogok voltak. Előadtuk a prezentációnkat, meghallgattuk az ő műsorukat és táncokat tanítottunk egymásnak.
Elmentünk az Atocha vasútállomásra, ami egy nagy pálmaház. 2004. március 11-én megkísérelték felrobbantani, de szerencsére nem ért be a vonat. Így is több mint százan haltak meg, és 3 magyar nevet is találtunk az áldozatok között. Itt elfogyasztottuk az ebédünket, majd találkoztunk Albertóval, az idegenvezetőnkkel. Nagyon aranyos volt, imádtuk. Feladatokat adott, hogy eljussunk a Reina Sofía Múzeumba. Mielőtt megnéztük Picasso Guernica-ját, elkészítettük a saját változatunkat egy csapatmunka keretében. Majd Salvador Dalí és Joan Miró festményről is beszéltünk egy interaktív foglalkozás során.
A vacsi tintahalas rizs volt, mellé pörkölt és saláta.
Harmadik nap: október 15.
Ezen a napon Toledó óvárosába mentünk, ahová Vica és Bálint is elkísért minket. Ők Kati néni volt diákjai, akik jelenleg Madridban tanulnak.
Toledo híres az acélról, a fekete aranyról és a marcipánról. Ez a város kész útvesztő volt. Megnéztük a hatalmas katedrálist, ahol El Greco festményeket is láthattunk (tipikus ismertetőjegye, hogy kicsit torzan ábrázolta az emberi testet).
Este társasoztunk Albertóval. A vacsi hús volt tésztával és salátával, illetve kókuszos joghurtot is kaptunk.
Negyedik nap: október 16.
A Szent Miguel piacon jártunk, ami gyönyörű volt. Egy másik piacon az volt a feladat, hogy összeírjuk a hozzávalók alapján, mennyibe kerül egy hétvégi leves. Voltunk a főtéren, ahol van egy lovas szobor, amit az anarchisták a lóban elhelyezett dinamittal akartak felrobbantani. (A fekenén keresztül.) Elsétáltunk a Plaza de Sol-ra, ahol 3 óra szabadidőt kaptunk, bejártuk a környéket. Megjött Alberto, így hát megnéztük a királyi palotát. (Nem tettek fel minden szobrot, mert a királynő azt álmodta, hogy sétál és ráesik egy, ezért egy szoborparkot alakítottak ki.) Elvileg úgy lett felépítve, hogy ne éghessen le: csak a táncteremben volt fapadló, mert a király kétballábas volt, és így ha hibázott, az nem volt túl feltűnő. Ezzel szemben volt a madridi katedrális. Abban az időben a lányokat kiházasították, és az egyik lány beszaladt abba a templomba, hogy megmeneküljön a házasság elől. Mivel az Isten házából erőszakkal nem ráncigálhatták ki, ezért ott maradt élete végéig.
Ettünk churrost is, amit nagyon finomnak találtam. A vacsora csicseriborsóleves volt kenyérkockával, omlett salátával és vaníliás pundingot is kaptunk.
Ötödik nap: október 17.
Mivel esett az eső, nem tudtunk a Retiro parkba menni, ezért churrosoztunk a másik iskolával. Könnyedén elbeszélgettünk spanyolul, de néha szükség volt az angolra is. Szabadidőben elmentünk a jegybankhoz, ahol Spanyolország aranytartalékát őrzik a páncélteremben. Az utolsó védelemi vonal a szökőkút (ha betörnek a széfbe, oda eresztik a szökőkút vízét).
A Prado múzeumban sajnos nem készíthettünk képeket, de láttuk Diego Velázquez és Francisco de Goya gyönyörű festményeit. Minden képnél kaptunk érdekes feladatokat, találós kérdéseket, hogy ne csak nézzünk, lássunk is.
A vacsora brokkoli volt, saláta és hús. Ezen az estén 4 db 5 fős csapatot alkottunk és spanyolországi élményeinkről írtunk.
Hatodik nap: október 18.
Ezen a napon nagyon fáztunk. Kb. 1 órát utaztunk El Escorialba, ahová a király járt pihenni. Itt található a világ egyik legszebb könyvtára. A monostorba és az iskolába nem mehettünk be, de a múzeumi részbe igen. A király és a királyné szobája összeköttetésben volt a főoltárral. Lementünk 12 méter mélyre, a királyok temetkezési helyére, ahol a királyok, és azoknak a feleségeknek a koporsóját láttuk, akik az örököst adták. Lefelé menet volt 2 szoba, amit mi „rothasztónak” hívnak. Itt fekszenek a jelenlegi király nagyszülei, és velük fog megtelni az a nagy terem, ami márványból és aranyból állt. A nagy belső udvaron feltéve 6 db 6 méter magas szobrot láttunk, illetve a kor villámhárítójának azt találták ki, hogy a viharok védőszentje, Szent Borbála hamvait tették a kereszt alatti toronyba, egy aranytéglába. Még nem tudják, hogy a többi király hova fog temetkezni.
Délután ismét Albertóval voltunk. Felmentünk a Círculo de Bellas Artes kilátóba, ahol isteni finom csokis sütit ettünk mogyorós fagyival. Láttuk a „Kapuk kapuját” is. Kati néni bajzás gyerekeivel, Vicával és Bálinttal ismét találkoztunk. A vacsi paradicsomos rizs volt tükörtojással, salátával és pudinggal.
Tartottunk egy kis bulit, beöltöztünk, énekeltünk, táncoltunk és nagy sírások közepette elbúcsúztunk Albertótól, aki lekéste a buszát, de rengeteg csokit kapott és meg is érdemelte.
Hetedik nap: október 19.
3 órát aludtunk, 4-kor keltünk. Hamar elhagytuk a szállást, de csak a harmadik buszra tudtunk csellel felszállni. A repülőn aludtunk. A kisbusszal jöttünk le Gyöngyösre, ahol szüleink vártak.
Nagyon nagy élmény volt, amit Molnár Zsoltné és Argejó – Lukovszki Karolina tanárnőknek köszönhetünk. Ők azok, akik megszervezték nekünk ezt a feledhetetlen utazást. Kijelenthetem, hogy életem egyik legszebb hete. Biztos vagyok benne, hogy visszatérek még!
Safranka Nóra
Aki szeretne kalandjainkról több képet látni, kattintson az alábbi linkekre:
https://photos.app.goo.gl/Bxmrc7asxxtKPF8s6
https://drive.google.com/file/d/18GHsqq0lniCu0wHSFc2rLwi77cI1nDPT/view?usp=sharing