Beköszöntő
Kedves Olvasó!
Arról, hogy egy évforduló mikor kerek, alighanem mindenkinek más a véleménye.
Gondolom, ha gimnáziumunkat 2014-ben alapították volna, már be lenne hűtve a pezsgő és ki
lennének készítve a poharak az ünnepléshez, pedig hol is van egy tízéves jubileum a mi 390
évünkhöz. Az az igazság, hogy ez a kor kényelmessé teszi az embert: születésnapok jönnek,
születésnapok mennek, köztük a 0-ra végződők is jócskán, anélkül, hogy megállnánk egy
pillanatra és rácsodálkoznánk arra a hihetetlen, de valós tényre, hogy 1634 óta itt vagyunk.
Folyamatosan.
Miért hát, hogy miután észrevétlenül elsuhantunk a 370-es, 380-as mérföldkövek mellett,
most hirtelen szükségét érezzük, hogy gyertyát gyújtsunk születésnapi tortánkon? Két,
egyenként is nyomós okunk van erre.
Egyfelől: világunkban, amikor nap mint nap viharos változások törölnek el a föld színéről
korábban örökérvényűnek tűnt értékeket és intézményeket, látnunk kell és másokkal is
láttatnunk kell, hogy voltunk, vagyunk és a jövőben is lenni akarunk. Igenis tele akarjuk írni a
2010-ben alapított és akkor még 376 üres – de napjainkra már 14 teleírt oldalt tartalmazó -, 12
kilogrammos Nagykönyvünket, amelybe a mindenkori végzősök írják be a nevüket. Tudja
meg mindenki, hogy erősek vagyunk és tettre készek, hogy hittel nézünk a jövőbe, amelyből
igényt tartunk a minket megillető szeletre. (Ez lehet az oka annak, hogy testvériskolánk, a
kézdivásárhelyi Nagy Mózes Főgimnázium nemhogy a 10-zel, de az 5-tel osztható évfordulóit
is látványosan megünnepli.)
Az ünneplésre van azonban egy másik okunk is. A 390-et 2034-ben egy még fényesebb szám:
a 400 követi, amely évfordulót, őszintén remélem, iskolaközösségünk valamennyi tagja
egészségben és örömmel éli majd meg. Akkor aztán tényleg magunkra fogjuk vonni a
közvélemény érdeklődését, hiszen ezt a kort előttünk a jelenlegi országhatárok között talán,
ha öt iskola élte eddig meg. Nem kérdés, hogy a 400-as jubileum országos jelentőségű lesz,
amire fel kell készülnünk. Márpedig hogyan lehetne jobban megtanulni egy jubileumi tanév
megszervezésének módját, mint hogy megszervezzük annak előfutárát, ha tetszik,
kistestvérét? Jelen jubileumi tanévünk tehát a tíz év múlva bekövetkező nagy esemény
egyfajta főpróbájának is tekinthető.
A kor nem érdem, szokták mondani. Talán az emberek körében tényleg nem. Intézményünk
azonban a történelem során oly sokszor elsorvadhatott, jelentéktelenné válhatott, sőt
megszűnhetett volna, ha nem azok az értékek erősítik össze, amelyek 2024-ben is a gerincét
alkotják. Rég elporladt elődeinkkel együtt igenis megérdemeljük, hogy megéltük ezt a kort és
bízvást nézhetünk emelt fővel, derűlátóan a folytatás elébe.
Isten éltesse sokáig a gyöngyösi gimnáziumot. Boldog születésnapot, Berze.
dr. Czinder Péter