Február 19-én „Lélek vagyok. Élni szeretnék!” címmel a MÖK rendezvényeként Radnóti előadáson vehettek részt irodalom iránt érdeklődő tanulóink. Tóth Péter Lóránt Radnóti, Pro Cultura Hungarica, Magyar Ezüst Érdemkereszttel, s Megyei Príma Díjjal kitüntetett előadóművész. Katartikus előadása után a megrendültség perceiben születtek a gondolatok, amiket Kiss Viola, 11.A osztályos tanulónk rögzített.
„Tóth Péter előadása maradandó élményt nyújtott számomra.
Ami legjobban megfogott, az az előadó elszántsága volt. Egyes mondatai után mintha megfagyott volna a levegő, ahogy érződött szavainak súlyos igazsága. Ez nem egy rendhagyó irodalom óra volt, hanem egy színdarab, amiben fejben mindenki Radnóti szerepét játszotta, míg Tóth Péter volt a narrátor.
Radnóti már elveszett lábnyomaiba igyekeztünk lépni a könyvtárban ülve, miközben olyan emlékeket hallgattunk, amiket el sem tudunk képzelni. Radnóti versei az élete utolsó 6 hónapjából mérhetetlen borzalmakat és emberfeletti lelkierőt tükröznek. A történéseket naplószerűen írta le. Olvasva, hallgatva a mai ember számára fikciónak hat, és nehéz elképzelni, hogy van, akinek ez volt a valóság.
A „versvándor” címet az előadó azért kapta, mert Radnóti versei elvitték odáig, hogy utolsó útjának porai ne csak elméletben tapadjanak lábához. Az előadás második felében megtekinthettünk egy dokumentumfilmet a 2019-es útjáról. 24 napon át gyalogolt, reggeltől estig, követve Radnóti utolsó útját. A film alatt több helyen is láttuk előadást tartani, ahol kisgyerekek figyelmesen hallgattak, fiatalok és idősek együtt szavalták Radnóti verseit és még könnyek is szöktek a szemekbe. Az útnak nem személyes célja volt és nem is újraélni szerette volna Tóth Péter, hogy milyen lehetett. Nem is lehetséges, még elképzelni sem. A rabok útja halálba vezetett: minden lépésükkel távolodtak a munkaszolgálat első napjától, de ugyanannyi időt vesztettek el életükből is. Az út célja az áldozatok emlékének síron túli életben tartása, mint ahogy Radnóti halála után „küldött” még nekünk 10 jelentős kordokumentumot versekbe foglalva a Bori notesz kockás lapjain. Minden filmbeli jelenet hatásos volt és valóságos, érződött a képernyőn át minden pillanatnyi érzelem, fájdalom és leginkább a tisztelet.
Tisztelet Radnóti, az áldozatok és a művészet, az irodalom iránt.”
