25. alkalommal adták át a Magyar Kémiaoktatásért-díjat. Az elismerést a Richter Gedeon Alapítvány a Magyar Kémiaoktatásért kuratóriuma évente ítéli oda olyan középiskolai és általános iskolai kémiatanároknak, akik évtizedeken át tartó áldozatos munkájukkal jelentősen hozzájárulnak a magas színvonalú szakképzéshez, kiemelt figyelmet fordítanak a kémia oktatására, megszerettetésére, valamint a tehetséges diákok felkarolására. Dr. Ludányi Lajos tanár úr a Magyar Tudományos Akadémián vette át ünnepélyes díjátadó keretén belül a Magyar Kémiaoktatásért-díjat november 27-én.
A Magyar Kémiaoktatásért-díj célja természetesen a tanárok inspirálása és elismerése. A tanárok igazi lényege azonban az a kisugárzás, amit a diákok felé meg tudnak mutatni. Ez a kisugárzó erőt – ami több, mint pusztán a tanítás – erősíti a Richter ezzel az elismeréssel, ami – Ludányi tanár úr szavaival élve – a kémiatanárok Nobel-díja. Az átadón elhangzott ünnepi beszédben így vallott erről tanár úr:
„Montessoritól származik a hasonlat, hogy a tanítás olyan, mint egy színházi előadás. Az itt és a most közönségének szól. Akkor, és ott kell topon lenni. Nos, én tovább fűzném a gondolatmenetet azzal, hogy mi kémiatanárok nehezített pályán játszunk. A mi közönségünk a legkritikusabb 12-16 évesekből áll. És valljuk be, a darab is rendkívül unalmas. Ott az a rengeteg bonyolult vegyület, a kiszámíthatatlan reakciókkal. És nekünk életet kell lehelni ebbe a produkcióba. Az előadás végén a diákoknak úgy kell elhagyni a termet, hogy azt érezzék, megtörtént a varázslat: a kémia nem csak egy tantárgy, hanem kulcs a világ megértéséhez.
Az óráim végén mindig kétségekkel küszködök. Jól csináltam-e mindent; vajon mindenkinek adtam valamit? Gyógyír kétségeimre, mikor szünetekben a folyosón őszintén rám mosolygó diákokkal találkozom.
Múltkor az egyik kollégám mutatott egy instás mémet a több tucatból, amit a diákok rólam készítettek. Egy mosolygó arcot ábrázolt, és a felirat valami olyasmi volt, hogy „Az arcod, mikor másnap három dogát írsz, de legalább lesz egy órád Ludányival”.
Tudást és reményt adunk. És köszönöm diákjaimnak, hogy ők is nap mint nap reményt adnak, hogy van értelme annak, amit csinálok.”
A tanárok ilyen jellegű elismerése inspiráció lehet a diákok számára is. A díjazott pedagógus mindenképpen mintaadóvá válik a közösségben, és diákjai büszkék lehetnek arra, hogy van olyan tanáruk, aki ebben az elismerésben részesült. Régi hagyomány, hogy az ünnepélyes díjátadón a díjazott tanárokat egykori tanítványuk köszönti. Ez mindig nagyon felemelő pillanat. Ludányi tanár urat Orosz Lora köszöntötte ezekkel a szavakkal:
„Nem mi választjuk ki, hogy melyik tantárgyat ki tanítsa nekünk, azonban mi döntjük el, hogy ki az, akitől át szeretnénk venni valamit, legyen az tudás, szemlélet vagy tapasztalat. Ludányi tanár úr minden kétséget kizáróan olyan ember, akit sokan választanak, hogy a három közül legalább az egyiket elsajátíthassák tőle. Egyetértek azzal, hogy az ember nem azzal tanít, amit mond, hanem azzal, ahogy viselkedik. És ha valaki fordított némi figyelmet arra, hogy a tanár úr mit tart fontosnak az életben, akkor úgy gondolom, könnyen észrevehette, hogy a valódi értelmiséget képviseli. Nem csak a tudomány világában van jelen, hanem a kultúra minden területén, legyen az zene, könyv, színház vagy film, ami értéket képvisel, aminek mondanivalója van. Vagy amiben humor van. Az évek alatt ugyanis nyilvánvaló volt, hogy az előbb felsoroltak mellett a tanár úr azt az értéket is szem előtt tartja, hogy humorral könnyebb elviselni az életet és erős fegyver lehet, ha egy esetleges kémiai példa elszámolása után az ember rendelkezik egyebek mellett némi öniróniával is. Azt gondolom, ez segített a magukat egyébként laikusnak definiáló diákoknak is, hogy felkeltse az érdeklődésüket a tárgy iránt, mondván egy kis kémia még senkinek nem ártott. Már aki értett hozzá.
Hiszen, ha majd egyszer mind felnövünk és a gyerek, bizonyos Brúnóka megkérdezi tőlünk, hogy miért olyan zöldek a szobrok a Hősök terén, vagy hogy miért ne öntse össze a hypót és a sósavat, ne csak annyit válaszoljunk rá, hogy csak. A tudás nem csak egy generációra szól, a lényege az lenne, hogy tovább is adhassuk, fennmaradhasson. Ehhez pedig meg kell tanulnunk gondolkodni, ha ez nem tükröződik a tekintetünkben, legalább próbáljunk olyan arcot vágni, mintha, hogy a látszat meglegyen.
Ma már az is nagy eredmény, ha az adott tárgyat oktató tanárnak sikerül elérnie, hogy egy tanóra során a diákok azzal foglalkozzanak, amiért elvileg ott vannak. A kémia órák során ez talán halmozottan hátrányos helyzetet jelent, mivel nehezebben figyelünk valami olyanra, amit talán nem is értünk teljes egészében. Mindezek ellenére, úgy gondolom, a tanár úrnak sikerült elérnie, hogy diákjaiként amellett, hogy többen kezdtek el figyelni az órán, elkezdtük érteni a reakciókat, elköteleződtünk amellett, hogy ilyen irányú tanulmányokat folytassunk, hiszen értéket ad számunkra. Érteni egy reakciót: érték, majd látni az egész folyamatot és összerakni a működést: egészen elképesztő élmény.
A világnézetének és tapasztalatainak átadása mellett természetesen az időt és energiát sem sajnálta soha 1-1 példa megoldásától, vagy egy 8-9. órában helyet foglaló szakkör megtartásától. Senki nem gondolná, hogy milyen csapatépítő jellege van, ha emberek délutánokat töltenek el azzal, hogy OKTV példákat oldjanak meg. Javaslom céges csapatépítőkre.
Az ember azt sajátíthatja el, amit lát. Én azt láttam, hogy fontos, hogy ismerjük a környezetünket, a vázat, és a felépítést, hogy elcsodálkozhassunk a reakción, megérthessük a miérteket, és ezek mellett figyelmet fordítsunk arra, hogy közben ne a meggyfáról szóljon a zene a háttérben, és ne legyen mindegy, hogy mi megy a képernyőn.
A tanár úr megmutatta, hogy ne hagyjuk, hogy valami mindegy legyen, hiszen ha valamit tudunk és/vagy hiszünk, amellett álljunk ki, hogy valódi jellemünk fejlődhessen.
Úgy gondolom, mind, akiket tanított, és tanít köszönettel tartozunk azért, hogy a világot egy kicsit érthetőbbé tette számunkra, és jelenlétével arra ösztönzött, hogy merjünk gondolkodni.
Mindenesetre mi megkaptuk az atomokat, hogy magunk építhessük fel belőle a molekulát.”
Szívből gratulálunk tanár úr kitüntetéséhez, tanítványai és kollégái, a Berze mindenkori közössége nevében.
Dr. Ludányi Lajos tanár úr a debreceni Vegyipari Szakközépiskolában végzett vegyész-analitikusként. Egyetemi tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetemen végezte kémia-fizika szakon. 1988-ban ötödéves egyetemistaként teljes állású tanárként helyezkedett el gimnáziumunkban, ahol idén már a 36. tanévet kezdte meg. 26 évesen írta meg első kémiatankönyvét az akkor beindított nyolcosztályos gimnáziumi képzés tananyagához. Tankönyvírói munkássága folytatódott és mára 12 kémiatankönyvnek szerzője, társszerzője. 1999-ben informatikatanár diplomát szerzett a Debreceni Egyetemen. Doktoranduszi tevékenységéért 2006-ban az MTA Pedagógus Kutatói Pályadíjban részesítette. PhD-fokozatát kémiából summa cum laude minősítéssel 2009-ben vehette át a Debreceni Egyetemen. 2012-ben utazó kémiai show műsoráért, amellyel kis falvak iskoláiban népszerűsítette a kémiát, Prp Progressio díjban részesült. Több éven át volt koordinátora a Science Accross Europe nemzetközi együttműködésnek. Ennek és más ösztöndíjaknak révén diákjaival rendszeresen vett részt nemzetközi projektekben. Kutatótanári munkássága a kémiaoktatás problémáinak feltárására, annak megoldására irányul.