A berzés diákok lehetőséget kaptak arra, hogy Madridba utazhassanak egy hétre, és megismerhessék a spanyol fővárost és annak környékét. Szerencsésnek mondhatják magukat a spanyol nyelvet tanuló azon diákok, akik kiutazhattak egy olyan helyre, ahol nyelvtudásukat kamatoztathatták. Az alábbiakban olvasható beszámolót a madridi csapat közösen fogalmazta meg.
25 lelkes diák és két tanár, Molnár Zsoltné és Argejó-Lukovszki Karolina tanárnő vágott neki az útnak. Február 11-én kezdődött a kalandunk. Sokan először ültek repülőn. „Madridba érkezve egyből a tömegközlekedést vettük igénybe, és egy heti bérletváltást követően már buszra is szálltunk, hogy elfoglaljuk a szállásunkat. Ez a külvárosban volt, egy kollégiumban, ahol mindenki nagyon kedvesen fogadott minket, elérték, hogy egy hétig igazán otthonosan érezzük magunkat. A fűtéssel akadtak ugyan problémák, időnként kicsit megfagytunk, de ha jól betakaróztunk, akkor nem volt probléma. ”
Az első napunkat egy madridi, 1500 fős kéttannyelvű középiskolában kezdtük. A kezdeti nyelvi sokk után felszabadultan vett részt mindenki a közös programokban. Volt ország- és csoportbemutatás, zene, tánc. A közös téma a „sztereotípiák a hétköznapokban” volt.
Délután a Reina Sofía Múzeumban Picasso világhírű festményével a Guernica-val, és Salvador Dalí képeivel ismerkedhetett a csapat az idegenvezetőnk, Alberto élvezetes előadásának köszönhetően. Egyetlen percet sem szalasztottunk el.
A második nap Toledoba utaztunk, ami Madridtól kb. 1 óra buszozásra található. Spanyolország régi fővárosában Kati néni volt az idegenvezető. Nagyon különleges a hangulata az egész városnak, a középkori élet egyik fő ékköve. Itt lehetőségünk volt bemenni Spanyolország legnagyobb templomába, és fényképezkedhettünk Cervantes szobrával is.
Meglátogattunk egy olyan kilátót, ahonnan gyakorlatilag egész Madridot beláttuk.
Ezután hosszú sétát tettünk a belvárosban, és a következő megállónk a Retiro Park volt. Itt játékos feladatokat kellett megoldanunk, hogy jobban megismerhessük ezt a parkot.
Voltunk többek között a Főtéren, a Mercado San Miguelben, ami Madrid egyik legnagyobb és legismertebb piaca. A Prado múzeumot látogattuk meg levezetésként, itt Goya, El Greco és Velázquez képeit csodálhattuk napnyugtáig.
A harmadik nap egésze az El Escorialban tett látogatásunkról szólt, ami az uralkodók kedvelt helye volt. Itt megtekinthettük a spanyol királyok és királynők sírjait, és betekintést nyerhettünk a világ egyik legszebb és legértékesebb könyvtárába.
Ezen a héten segítségünkre volt kedvenc spanyol idegenvezetőnk, Alberto, aki Kati nénivel és Karolina tanárnővel együtt próbáltak minket arra ösztönözni, hogy ne csak fényképezkedjünk a legtöbb nevezetességgel, hanem tudjunk is meg róluk rengeteg dolgot. Alberto különösen nagy gondot fordított a spanyolunk csiszolására, ezért nagyon hálásak vagyunk neki.
Említést kell még tennem a spanyol konyháról, mivel odakint minden reggel és este tipikus spanyol ételeket ehettünk. Először fura volt, mert mások az ízek és a szokások, de a nap végére a 10-20 kilométeres séták után már mindenki éhes volt, így a hét végére egészen jól megszoktuk a spanyol ízvilágot.
A csütörtöki programunk a Prado Múzeum volt, Európa 2. legnagyobb képtára. Diego de Velázquez és Francisco de Goya festészetével ismerkedtünk meg. Világhírű műalkotásokban gyönyörködhettünk, de mindig volt „munkánk” is, amikor rejtett részleteket kerestünk meg.
Összességében egy tökéletes hetet tölthettünk együtt, jobban megismertük egymást a legtöbb diákkal, és nagyon jó hangulatban telt el az egész hét! J Legjobban az esti bandázások fognak hiányozni, amikor összegyűltünk egy-egy szobában, és hajnalig beszélgettünk, naplót írtunk Kati néni tanácsára, hogy mégis mik történtek velünk ezen a héten.
Természetesen vannak titkos információk is, amiket nem oszthatunk meg a nagyvilággal, mint például az el Escorial vagy a Cíbeles titka… ezeket inkább megtartjuk, és akit érdekel, azt arra buzdítjuk, hogy ismerje meg ezt a csodálatos várost, ami Spanyolország szíve is egyben!
Farkas Nóri:
Azt biztosan tudtam, hogy jó lesz az út, de úgy gondolom végül felül is múlta az elvárásaimat. Egy felejthetetlen hetet kaptunk, tele élményekkel, ami közelebb is hozott minket. A nyelvtudásomon is észrevettem egy kis fejlődést egy hét után, hiszen folyamatosan ki voltunk téve a feladatnak, hogy megértsük és használjuk is. Minden látványosság és múzeum, amit megnéztünk érdekes és szép volt, nagyon sok új dolgot megtudtunk. Sokat nevettünk, többször kerültünk nevetséges helyzetekbe a tömegközlekedési eszközökön is, ott biztosan nagyon közel kerültünk! A tanárnők nagyon kedvesek voltak velünk, amellett, hogy terelgettek és biztonságban tartottak minket, szinte a barátainkként is viselkedtek velünk, mindenképpen mélyítettek a kapcsolatunkon is. Köszönjük nekik!
Kovács Zsuzsi:
Én őszintén szólva, nem mertem beleélni magam, hogy ez tényleg összejöhet, ezért nem voltak nagy elvárásaim az úttal kapcsolatban, csak mérhetetlenül izgatott voltam, és féltem a repüléstől.
Sokkal többet kaptam ettől az úttól, mint remélni mertem. Fantasztikus élmény volt. Kipipálhatom az első repülésemet, az eddigi leghosszabb külföldi utamat, és ráadásul mindezt Spanyolországban, ami nekem egy álomhely és bakancslistás pont volt.
Imádtam! Legszívesebben haza sem jöttem volna!
Talán a leginkább maradandó élmény az egész légkör volt, az országban és a szűkebb közösségben is. Kedvesek voltak az emberek.
Az Albertóval töltött feladatokkal teli esték nagyon jók voltak (A falra kitett táblázatba naponta kis cetlikre felírhattuk az élményeinket), de talán a kedvencem az volt, amikor csütörtök vagy péntek este lelkiztünk a szobatársaimmal, és utána Kati néni és Karolina tanárnő is bejöttek beszélgetni.
A helyek közül Toledo és az El Escorial volt a kedvencem.
Karolina tanárnő és Kati néni vigyáztak ránk, és nekem ez végig nagy biztonságot adott az első pillanattól az utolsóig. Nélkülük nem valósulhatott volna meg ez az élmény. Nagyon-nagyon, kimondhatatlanul hálás vagyok nekik, mert Gábriel Márquez szavaival élve: „Szárnyakat adtak nekünk, de hagyták, hogy magunk tanuljunk meg repülni.” Muchísimas gracias!
Argejó- Lukovszki Karolina:
A madridi út egy szuper lehetőség arra, hogy a tanulók a saját bőrükön keresztül tapasztalják meg a spanyol kultúrát. Rengeteg színes program segít bepillantást nyerni a spanyol történelembe, művészetbe. Sok információt kapnak, amik segítenek átlátni a korábban tanultakat és bővíteni a meglévő tudásukat, legyen szó történelemről, festészetről vagy vallásról. Emellett valós kommunikációs szituációkban gyakorolhatják a spanyol nyelvet, megismerik Madridot és a hétvégére már otthonosan mozognak a városban. Úgy gondolom, hogy minden tanuló a spanyol kultúra szerelmeseként tért haza.
Molnárné Kati:
Nekem ez az út visszaadta a hitemet önmagamban. Szerettem volna mindazt a szeretetet, ismeretet és motivációt életre kelteni mindenkiben, ami engem is hajt, hogy még inkább megismerjem a spanyol kultúrát, nyelvet. A tanár akkor szavahihető, ha példát tud mutatni. Azt hiszem, sikerült! Mind a diákjaim, mind a kollégám más emberek lettek. A szívükben ott van ez az egy hét tele „Madriddal”. Ők fogják tovább vinni az én lelkesedésemet! Szerettem volna Karolina kolléganőmnek mindent megmutatni, megtanítani a szervezés első percétől a lebonyolításig, mert remélem, hogy átveszi a stafétát, kedvet kapott a nyelvtanulás leghatékonyabb módjához. Rengeteg szervezés, aggódás, munka, de megéri!
