1956 eseményeihez sokféleképpen közelíthetünk. A lehetséges olvasatok közül biztos fogódzónak tűnik, ha figyelmünket az emberi történetekre irányítjuk. Olyan emberi sorsokra, amelyek a világban működő legerősebb erő, a szeretet működését, és a jó cselekedetét példázzák.
A forradalom napjaiban, amikor a bizonytalanság és a feszültség hétköznapjaink szerves részévé vált, a kórházak falai között különös dráma zajlott le. Az orvosok, ápolók és egészségügyi személyzet nemcsak a sebesülteket látták el, hanem vigaszt nyújtottak a fájdalmaktól szenvedőknek. Ezek az elhivatott szakemberek hősökké váltak, akik nem hátráltak meg a nehézségek elől. Munkájuk során a legnehezebb döntéseket kellett meghozniuk, sokszor a politikai helyzet nyomása alatt. Műsorunkban a Péterfy Sándor Utcai Kórház története elevenedett meg a forradalom napjaiban Dr. Oláh Vilmos és Dr. Bács Pál közös múltidézése alapján.
A szövegkönyvet Burai Patrik tanár úr írta. Az ötlet megszületésétől a megvalósításig tartó útra vonatkozó kérdéseinkre így válaszolt:
„A műsor ötlete alapvetően egy budapesti séta közben született meg, amikor egy véletlen eltévedésnek köszönhetően a Péterfy Sándor Utca Kórház épületéhez kerültem. Felületesen már korábban is tisztában voltam a kórház szerepével az 1956-os forradalomban, de ezen a ponton elhatároztam, hogy jobban utána fogok járni a kórház történetének. Besétáltam az épületbe és azonnal megláttam a rengeteg emléktáblát az 1956-ban itt szolgálatot teljesítő orvosokról, ápolókról, mentősökről. Ezen a ponton éreztem, hogy a kórház történetét színpadra kell vinnem.
A darab megvalósításában rengeteg segítséget kaptam magától a kórháztól, emellett pedig levéltári kutatásokat is végeztem, valamint többször jártam az Országos Széchenyi Könyvtárban is. A kutatás megkezdése után már egyből tudtam, hogy ez egy nagyon érdekes történet lesz, minden egyes szereplő hátterét a legalaposabban igyekeztem feltárni. Péch Géza önkéntes mentőst külön kiemelném, talán az ő története volt az, ami leginkább megérintett. A nyaramat gyakorlatilag teljes mértékben a kórház 1956-os szerepének kutatásával töltöttem, majd nyár végére megszületett a színdarab.
A forgatókönyv színpadra alkalmazásában elévülhetetlen érdemei vannak kollégáimnak: Tomcsik Erikának és Zeke Katalinnak, akik nélkül ez a műsor nem tudott volna megvalósulni.”
