Esőben is. Talán ez volt a kulcsmondata az idei éjszakai túrának, melyet az őszi szünet előtti utolsó napon tartottunk.
Esőben is. Látván az aznapi időjárást, volt, akit ez a mondat elriasztott. Hiszen az eső magával hozza a sarat, a köveken való vakon csúszkálás kellemetlenségét, ez pedig a várható széllel fűszerezve valóban nem mondható csábító péntek esti programnak. Voltak viszont jó páran – szám szerint 57-en-, akiket kifejezetten felvillanyozott annak lehetősége, hogy kipróbálják saját lehetőségeiket, kitágítsák saját határaikat, és alaposan felszerelkezve fejlámpával, túrafelszereléssel, vállalva a fent említett kényelmetlenségeket, bízva kísérőtanáraikban, elindultak, hogy megnézzék az éjszakai Mátrát. Esőben is.
Nekik lett igazuk. Sár ugyan volt, de a bejárt útvonalon nem volt vészes a mennyisége. Sötét ugyan volt, de a (majdnem) telihold csodálatosan megvilágította a tájat, így nem kellett bukdácsolni. Sőt, festői látvány nyílt a kivilágított városra, a Szent Anna-kápolnára, a fák fölé magasodó holdra. Szél nem volt a fák között, volt viszont derűs hangulat, rengeteg csendes beszélgetés és hangos kacagás, egymásra figyelés, és mindannyiukban maradandó élmény.
Ja, igen. Az eső nem esett.