Az adventi időszak alatt a léleknek a legszebb és legtisztább része nyílik meg, és válik érzékennyé az örömre. A közös éneklés pedig mindig öröm, és karácsonykor különösképpen az.
Egy olyan iskolában, ahol két kórus is működik, és nagyon sok diákunk és tanárunk játszik hangszeren, az öröm és az éneklés karácsonykor a legnagyobb energiákat mozdítja meg.
Utolsó tanítási napunkat hagyományosan ebben a hangulatban töltöttük a ferences templomban. Fr. Posztós Erik plébános úr szavai után sorra értek minket a léleksimogató élmények. Előbb az ötödikesek betlehemezését láthattuk, majd a Berzikék tisztán csengő gyermekhangjai szólaltak meg. Lisztik János tanár úr egykori diákunk, Nagy Gábor zongorakísérete mellett énekelt. A Muzsikus Céh vegyeskar középkori himnuszának – Da pacem, Domine… – hallgatása alatt együtt lüktettet a zenével szívünk, és ez az érzés aztán feloldódott a kórus további megszólalásaiban bennünk. Ami ezután következett, az már a berzés lélek megszólalása volt. Hiszen amikor a tanári kórus színre lép, akkor senki sem marad érintetlenül a zenétől. Szívünkben ezzel a felemelő élménnyel kezdtük meg téli szünetünket.
Zeke Katalin tanárnőnek köszönjük az ünnepi műsor szerkesztését, a gyerekek és a tanárok zenei produkcióinak betanítását.
A karácsonyi hangverseny részlete, a tanári kórus fellépése: