Nagy változás egy kis ötödikes számára az, hogy bekerül a gimnáziumba. Mindenki óriásnak tűnik, a tanító nénik helyett tanárnők és tanár urak tartják az órákat, az iskola egy valóságos labirintus, és az eddigieknél sokkal több önállóságra van szükség a hétköznapokban.
A gimnáziumban azonban nagyon figyelünk rájuk. Hamar kiderül, hogy az óriás nagygimnazisták udvariasak és előzékenyek, a tanárnők és tanár urak segítik a tanulást és minden kérdést türelmesen megválaszolnak, a labirintusból pedig van kijárat, főleg, ha csoportosan keressük az utat.
Ráadásul a hetedikesek még arra is pontosan emlékeznek, milyen volt itt a legkisebbnek lenni, és hogyan lehet az ötödikesek számára zökkenőmentessé tenni a beilleszkedést. Ezért ők már egy hete ötleteltek, szervezkedtek, izgultak, terveztek, hogy szeptember 15-én a kis ötödikesek a lehető legjobban érezzék magukat immár felavatott kisgimisként. Szenzációs játékos délután volt sok-sok szeretetteljes gesztussal, amihez a „nagyok” kreativitása és gondossága, a „kicsik” játékos kedve és fogyhatatlan vidámsága, az osztályfőnökök higgadt támogatása, a DJ-k kifinomult zenei ízlése kellett. A szülők valóságos Terülj, terülj asztalkám-at varázsoltak számtalan finomságból.
Jó, hogy itt vagytok kedves Ötödikesek!