Ludányi tanár úr a Kémiaoktatásért díj elnyerésekor meghívást kapott a Richtertől, hogy 15, a kémia iránt érdeklődő diákjával részt vegyen egy rendhagyó látogatáson a Richterben. Ez a típusú ottlét egyfajta kitüntetés iskolánk diákjainak, mivel a gyárnak van látogatócentruma és van múzeuma is, amit az átlagos halandók megtekinthetnek. De az, hogy a kutatásért felelős professzor három órát ránk szánjon az idejéből, vagy hogy megtekinthetünk olyan mérőműszereket, amelyeket még kémia szakos egyetemisták sem láthatnak testközelből – no ez már tényleg egy óriási kitüntetés.
Valójában cím erősen félrevezető. Mivel sikerült egy fél órával korábban érkeznünk, az előadó, Szántay professzor úr úgy vélte, hogy akkor akár korábban is kezdhetünk. Így sikerült egy kétórás előadást hallanunk tőle. Kétórányi előadás általában minden jóérzésű, még kémiát szerető diák esetében is erősen a határeset a türelmet tekintve. De amikor a tudomány, a pszichológia ismerete, a kiművelt emberfő, a jó előadókészség olyan egységet képez, amitől mindenkiben a lélegzet fennakad…. nos ez olyan volt. Az előadás a kutatói lét kihívásairól szólt, a gyógyszerkutatás sziszifuszi munkájáról, amikor 30 000 esélyes vegyületből egy lesz sikeres, egyszer nem gurul vissza a csúcs előtt a szikla. Az ezzel járó kudarctűrő képességről, az EQ és IQ viszonyáról egy jó kutató esetében, a csoportmunka fontosságáról; hogy igazából a munka mellett mi a fontos az életben, mi kell ahhoz, hogy mindig újra tudjuk kezdeni a kutatást és átvitt értelemben az életünket. Ez, hogy egy kimagasló intellektus ilyen varázslatosan össze tudta kötni a kémiát az emberi lét kihívásaival, ez minden diákunknál a legmagasabb elismerést kapta, úgy fogalmazták meg ezt, hogy szívesen dolgoznának majd felnőtt korukban ennyire nagytudású, ugyanakkor emberi mivoltukban csodálatos emberek között.
A továbbiakban egy kerekasztal beszélgetés mellett több kutatóval, és munkatárssal ismerkedhettek meg diákjaink, akikkel beszélgetni lehetett, akik például elmesélték motivációjukat, hogy mi indította el őket ezen a pályán.
Ezután meglátogathattuk a látogatók elől szigorúan elzárt területeteket, a tömegspektroszkópia és a mágneses magrezonancia laboratóriumokat, ahol a diákok számára érthetően magyarázták el ezeknek a működését. Ezek esetében az elhangzó adatok, az abszolút zéróhoz közeli hőmérséklet, vagy az óriási értékű mágneses tér, vagy hogy milyen apró mintából meg lehet állapítani a szerkezetet, az mindenkiben igazi csodálatot váltott ki.
Aztán mi is átvedlettünk közönséges földi halandóba, és megnéztük a látógatóközpontot, ahol VR szemüvegen keresztül lehetett szembesülni többek közt a kutatott vegyületekkel, azok hatásával. Majd ellátogattunk a múzeumba, ahol a gyár, és ezzel együtt Richter Gedeon élettörténetét ismerhettük meg.
Hosszú program volt, de rendkívül inspiráló. Diákjaink számára testközelbe került a gyógyszerkutatás, annak kihívásai, és mivel mindenki orvos, gyógyszerész, biokémikus irányban szándékozik továbbtanulni, számukra ez jelenleg egy tájékozódási pont volt; ami egyben egy lehetséges kikötő is a munkahely keresés végén.
Dr. Ludányi Lajos
