Nyári élményt, a toszkán út emlékeit idézik fel volt diákunk, Kerek Abigél sorai.
Általánosan elfogadott tény, hogy az emberek a nyarat várják mindig a legjobban. De nem a meleg, a darazsak és a sok szúnyog, hanem a jól megérdemelt nyaralás miatt. Persze, az utazási előkészületekkel járó cécó a legszuperebb. Ilyenkor mindig összeveszünk az anyukánkkal, hogy: „minek ennyi ruha, nem divatbemutatóra mész?”, „vedd ki azt a sok sminket, ebben a melegben úgyse kell”, „a személyid ugye érvényes?”, „mégis hová tetted el a naptejet?” (minden gyerek tudja, hogy az anyukák nem bírnak naptej nélkül létezni). Az apukák meg általában egy kis hátizsákkal vágnak neki az egy hetes üdülésnek. Na de az iskolai nyaralás egy teljesen más életérzés…
A Berze Nagy János Gimnázium tanulói Sidló Erika tanárnő által szervezett 4 napos Toszkán utazáson vehettek részt júliusban. Hajnali 4-kor indultunk el a gimnázium elől. Jó volt látni a megszokott arcokat, akik az előző este gondosan elkészített bőröndjeiket (a lányok esetében inkább túlélő felszerelést) pakolták be a busz csomagtartójába. És amikor már mindenki elfoglalta a kiválasztott helyét a buszban, az egyik iskolatársunk (aki az eset kínosságára való tekintettel névtelenséget kért), előre futott tanárnőhöz, mert kiderült: otthon hagyta a telefonját.
Mikor már mindent rendben találtunk, kezdetét vette a tizenvalahány órás buszozás. A diákok többnyire vagy zenét hallgattak, vagy olvastak, vagy filmet néztek, míg a tanárok lelkesen hallgatták az idegenvezetőnk, Jutka néni érdekes történelmi beszámolóját. Először Aquileiaba látogattunk el, ahol egy gyönyörű templomot tekinthettünk meg. Rengeteg képet csinálhattunk, így a közösségi média számára sok profilkép születhetett. A szállásunkra este 9 óra tájékán érkeztünk meg. A szobákat rendben és tisztán találtuk, a személyzet pedig nagyon segítőkész volt. 1 óra kimenőt kaptunk, amit a városban töltöttünk el egy jól megérdemelt pizza mellett. Július közepén az olasz nyár szinte olyan, mintha az ember egy tömött légkondi nélküli buszban ülne, ahol még az ablakokat sem lehet lehúzni. Ezért nem sokat aludtunk az éjszaka.
Másnap újult erővel vágtunk neki a napnak. A reggelink elfogyasztása után leruccantunk Firenzébe. Aznap volt Olaszország legeslegmelegebb napja, ezért mindenki táskája tele volt kulacsokkal. 2 órás városnézésünk során ismertették velünk a Medici család történetét és felhívták a figyelmünket a városban található érdekességekre, kincsekre (Dávid szobor, Palazzo Vecchio, Santa Croce). Ebédelni egy aranyos vendéglőbe ültünk be, így végre megkóstolhattuk milyen egy igazi olasz pizza vagy éppen carbonara spagetti. A kapott szabad időnkben mindenki megvette a kötelező hűtőmágneseket ajándékba.
A harmadik nap szerintem mindenki szívében örökre nyomot hagyott, ugyanis gyönyörű mesékbe illő vidékekre utaztunk el hajóval: Cinque Terre. A településen vásárolhattunk gyönyörű kézműves ékszereket, tésztákat, ajándékokat, tengeri herkentyűket. A tengerben is úszhattunk (a magyar törülköző biztonsági rendszert itt is leteszteltük, teljesen biztonságos, mindenkinek bátran ajánlom). A szálláson található medencében is megmártóztunk. Mint már említettem, a nyár iszonyúan tikkasztó még este is Olaszországban, és hogy ne legyünk olyan könnyű helyzetben, a légkondik egytől egyik felmondták a szolgálatot aznap. Szerintem semmit se aludtunk.
Ennek ellenére reggel mindenki nagyon energikusan pakolta be a bőröndjét, mert ez már rituálé: az indulás előtt számított utolsó pillanatokban kell mindent is összerámolni. Aki nem vásárolt be a hűtőmágnesekből, az megkönnyebbült a visszautunkon, mert megálltunk egy hatalmas boltban, ahol rengeteg mindent tudtunk vásárolni, főleg csokoládét. Minden jóval megpakolva látogattunk el Padovába. Egy szép bazilikát tekinthetünk meg, majd mehettünk ebédelni, és felkészülni az előttünk álló hosszú buszozásra.
Az út elég csendesen telt, most senki sem csacsogott a nyári szünete legklasszabb pillanatáról vagy a kedvenc sorozata legújabb részéről. Legbelül próbáltuk elfogadni, hogy vége. Aztán a 11.C (ma már 12.C-sek) osztály tanulói feldobták a hangulatot. Hangos és elég fura játékokkal szórakoztattak minket. Majd ismét beállt a csend. Nagyon örültünk, mikor Gyöngyösön leszálltunk, és a puha ágyunkban aludhattunk, hiszen ahogy tartja a mondás: „mindenütt jó, de a legjobb itthon”.